Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

Kitekintés

KITEKINTÉS 131 Több mint egy évtized elteltével, 1961. március l-jén került sor Csehszlovákiában a második népszámlálásra. Az ötvenes évek aránylag magas népszaporulata eredményeként az ország lakossága az 1950. évi 12 338 450-ről 13 745 577 főre szaporodott. Különösen magas volt Szlovákia népszaporulata; tizenegy év alatt itt 3 442 317-ről 4 174 046 főre emelkedett a lakosság száma. Csehszlovákia nemzetiségi összetétele az 1961. március 1-jei népszámlálás adatai szerint a következőképpen alakult: cseh 9 069 222 (66,0 százalék), szlovák 3 836213 (27,9 százalék), magyar 533 934 (3,9 százalék), lengyel 67 552 (0,5 százalék), német 140402 (1,0 százalék), orosz, rutén és ukrán 54 984 (0,4 százalék), egyéb 43 270 (0,3 százalék). Szlovákia 4 174 046 lakosának nemzetiségi megoszlása a következő volt: szlovák 3 560 216 (85,3 százalék), cseh 45 721 (1,1 százalék), magyar 518 782 (12,4 százalék), orosz, rutén és ukrán 35 435 (0,9 százalék), német 6259 (0,1 százalék), lengyel 1012 (0,0 százalék), egyéb 6621 (0,2 százalék).

8 Az 1950. március l-jétől 1961. március 1-jéig eltelt tizenegy esztendő alatt a köztársaság cseh nemzetiségű lakossága 8,2 százalékkal, a szlovák 18,4 százalékkal, a magyar azonban 45,2 (!) százalékkal szaporodott. Csehszlovákia 533 934 magyar lakosából — amint már említettük — 518 782 fő élt Szlovákiában, 15 152 pedig a cseh országrészekben. A magyar nemzetiség vonatkozásában azonban valójában egy formális eredményről, amolyan látszatszaporodásról van szó. Mindössze annyi történt, hogy a magyarok közül 1961-ben már többen be merték vallani eredeti, valódi nemzetiségüket, mint amennyien 1950-ben. Tény azonban, hogy ezáltal a magyarság százalékaránya Szlovákiában 10,3-ról 12,4 százalékra emelkedett, de még így sem érte el az 1930. és 1921. évi népszámlálások 17,58, illetve 21,48 százalékos arányát, vagy az 1919. évi összeírás 23,59 százalékos eredményét, hogy az 1910. évi 30,62 százalékos magyar jelenlétről már ne is beszéljünk. A magyarság gyors asszimilációjának rémképe azonban mindenesetre kezdett szertefoszlani. Természetesen a magyarság asszimilációját szorgalmazó törekvések a hatvanas évek folyamán is időszerűek maradtak, s burkoltan jelen voltak szinte az élet minden területén. Ha a magyarság látványos, gyors eltüntetését már nem is tartották elképzelhetőnek, a lassú, folyamatos beolvasztás vágya ott lappangott a hatalom szinte valamennyi politikai, gazdasági és kulturális intézkedésében. A nemzeti kisebbségek beolvasztásának igenlése a hatvanas években is nyíltan kimondható és kimondott valóság volt. Politikusok és szakemberek egyaránt „haladó" jelenséget láttak a nemzeti kisebbségek felszívódásában, a