Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

A változó határok,helyben maradt népesség

VÁLTOZÓ HATÁROK, HELYBEN MARADT NÉPESSÉG 121 is: Hardicsa, Magyarbőd és Nagyszalánc. A városlakó magyarság közül legjelentősebb volt a pozsonyi magyar kisebbség. Pozsony 123 788 lakosából 1938 decemberében 51 837 (41,89 százalék) volt a szlovák, 26 994 (21,82 százalék) a német, 20 764 (16,77 százalék) a cseh, 16 005 (12,82 százalék) a magyar, 6719 (5,43 százalék) a zsidó és 1469 (1,15 százalék) az egyéb nemzetiségűek száma.

1

6 * * * A Csehszlovák Köztársaság felbomlásakor 1939 márciusában az addig Csehszlovákiához tartozó, 1938 októberétől autonómiát élvező Kárpátalja teljes területe is visszatért Magyarországhoz. Az országrészt birtokba vevő magyar csapatok azonban az Ung folyó völgyében átlépték a tartományi határt és mintegy 10—15 kilométer mélységű észak—déli irányú területsávot a Felvidék kelet-szlovákiai részéből is birtokba vettek. Magyarország és a közben államjogilag független, önálló állammá váló Szlovák Köztársaság határait ezen a szakaszon az 1939. április 4-én aláírt kétoldalú magyar—szlovák szerződés rögzítette, amelynek következtében Magyarország Zemplén és Ung megyék szlovákiai részéből visszakapott újabb 74 helységet, többségükben rutén és szlovák lakossal.

1

7 Az 1939 márciusában Magyarországhoz visszatért kárpátaljai terület az említett észak—déli irányú kelet-szlovákiai sávval együtt 12 171 négyzetkilométert tett ki. A terület népessége az 1910. évi népszámlálás adatai szerint 496 866 fő volL A lakosság anyanyelv szerinti megoszlása az említett népszámláláskor százalékban kifejezve a következő volt: rutén 68,9, magyar 12,7, német 11,6, szlovák 4,1, román 2,3, egyéb 0,4 százalék.

1

8 » * * 1940 decemberére mind a Szlovák Köztársaságban, mind Magyarországon napirendre tűzték új, rendes népszámlálás megtartását A két népszámlálásra eredetileg mindössze néhány nap eltéréssel került volna se«-. A Szlovák Köztársaságban 1940. december 15-i eszmei időponttal készítették elő és bonyolították le a tervezett népszámlálást Magyarországon azonban az eredetileg 1940. december 31-i eszmei időponttal megtartani szándékozott népszámlálást egy teljes hónappal el kellett halasztani. Ennek az volt az oka, hogy a csupán 1940 szeptemberében visszatért észak-erdélyi területeken 1940 végére még éppen csak befejeződött a közigazgatási apparátus megszervezése, s ezért ott az adatgyűjtés nehézségekbe ütközött volna. A számbavétel eszmei időpontját így aztán az egész ország területén elhalasztották egy hónappal.

1

9