Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
A változó határok,helyben maradt népesség
122 VÁLTOZÓ HATÁROK, HELYBEN MARADT NÉPESSÉG 122 Ennek ellenére azonban mégis szükségessé vált egy pótnépszámlálás megtartása is. Az 1941 áprilisában visszatért délvidéki területeken 1941. október 10-i eszmei időponttal tartottak pótnépszámlálást, amelynek adatait a Központi Királyi Statisztikai Hivatal a rendes népszámlálás adataival együtt hozta nyilvánosságra. A részletes statisztikai kimutatásokat az ország 1943. évi közigazgatási beosztásához igazodva közölték. 2 0 Az 1941. évi népszámlálást az illetékes szakemberek rendkívül lelkiismeretesen készítették elő, s mi sem természetesebb, minthogy a nemzetiségi adatok felvételezésének módja állt mind a politikusok, mind a statisztikusok érdeklődésének középpontjában. A felkészülés stádiumában komoly szakmai ankétra is sor került, amelynek keretében a Magyar Statisztikai Társaság és a Nemzetközi Népességtudományi Unió Magyarországi Csoportja rendezésében az 1940. év első felében több szakértekezletet bonyolítottak le. Az 1940. február 6-i ülésen Elekes Dezső, a Központi Statisztikai Hivatal akkori elnöke a nemzetiségek számbavételének módszertani és gyakorlati kérdéseiről értekezett. Előadásában utalt rá, hogy az elkövetkezendő népszámlálások során külön rovatban veszik majd számba a népesség anyanyelvi, valamint nemzetiségi bevallását. Figyelmet érdemlő mozzanata volt még Elekes Dezső előadásának az a kitétele, miszerint „a sovén nacionalizmus e korszakában minden eszközt meg kell ragadni a nemzetiségi statisztika tisztaságának, tárgyilagosságának, pontosságának, használhatóságának biztosítására", s ennek értelmében javasolta: a jövőben a Népszövetség vagy az Állandó Nemzetközi Bíróság, esetleg más nemzetközi bizottság gyakoroljon szakmai és politikai ellenőrzést a nemzeti kisebbségekkel rendelkező államok népszámlálásai felett. Szerinte Magyarországnak nincs és nem is lesz oka félnie egy ilyen nemzetközi ellenőrzéstől 2 1 Az ankét eredményeképpen végül olyan döntés született, hogy a népszámlálási adatfelvételnél — Magyarországon először — valóban külön tudakolják majd a megszámláltak anyanyelvi, illetve nemzetiségi hovatarttM-ását. 2 2 Köztudott, hogy az addigi magyarországi népszámlálások alkalmával mindig csak a lakosság anyanyelvét felvételezték, majd az anyanyelvi megoszlást a statisztikák automatikusan azonosították a nemzeti hovatartozásai. Ezzel szemben a Csehszlovák Köztársaságban lebonyolított összeírások és népszámlálások mindig a megszámláltak nemzetiségi bevillását rögzítettéit. Az 1941. évi magyarországi népszámlálás tehát részben ragaszkodott a hagyományos magyar gyakorlathoz, részben a ionban alkalmazkodott a két háoorú között Csehszlovákiában meghonosodott népszámlálási elvekhez is.
