Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
A változó határok,helyben maradt népesség
120 VÁLTOZÓ HATÁROK, HELYBEN MARADT NÉPESSÉG 120 szülőföldjüktől, s csak fokozatosan tértek haza a Csehszlovák Köztársaság egyéb vidékeiről. 1 2 Mindent egybevetve: ha összehasonlítjuk a Magyarországhoz visszatért felvidéki területsáv lakosságának 1910. és 1938. évi anyanyelvi statisztikáját, azt látjuk, hogy a magyarság aránya enyhe csökkenést mutat Az 1910-ben még 86,5 százalékot kitevő magyarság százalékaránya 84,4 százalékra csökkent, ellenben a szlovákságé 9,8-ról 11,9 százalékra emelkedett, a rutén anyanyelvűeké pedig 1,0-ről 1,9 százalékra. A magyar anyanyelvűek abszolút száma 1910 és 1938 között csak 16,9 százalékkal nőtt, ezzel szemben a szlovákságé 45,9, a rutén anyanyelvűeké pedig 120,2 (!) százalékkal. 1 3 A húszéves idegen uralom következményei tehát vitathatatlanul kedvezőtlenek voltak. * • * Csaknem egyidőben a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területsávon tartott rendkívüli népösszeírással, 1938. december 31-én rendkívüli lakosságösszeírást tartottak a Csehszlovák Köztársaságnak 1938. október 6- tói már autonóm részét képező Szlovákiában is. A Magyarországnak 1938 novemberében visszaadott déli területsáv nélkül — illetve a Németországnak átengedett két község, valamint a Lengyelországhoz csatolt tíz község és községrész nélkül — Szlovákiának az 1938. december 31-i összeírás szerint 2 656 426 lakosa volt, beleértve az idegen és rendezetlen állampolgárságúakat is. A lakosság nemzetiségi megoszlása a következő volt: szlovák 2 260 894 (85,11 százalék), német 128 347 (4,84 százalék), cseh 77 488 (2,92 százalék), rutén 69 106 (2,60 százalék), magyar 57 897 (2,18 százalék), zsidó 28 763 (1,08 százalék), cigány 26 265 (0,99 százalék), lengyel 3848 (0,14 százalék), egyéb 3818 (0,14 százalék). 1 4 Az autonóm Szlovákiában tehát 1938 végén hozzávetőlegesen akkora volt a szlovák elem túlsúlya (85,11 százalék), mint amekkora a magyar elemé volt a Magyarországhoz visszacsatolt déli területsávon (84,4 százalék). A Szlovákiában maradt magyarság jelentős része a nyitrai palóc nyelvszigeten élt, más része városlakó volt illetve néhány ezren szórványokban éltek a szlovák, rutén és német etnikum különböző területein. A nyitrai palóc nyelvszigetet 19 magyar többségű község alkotta: Alsóbodok, Alsócsitár, Babindái, Barslédec, Béd, Berencs, Felsőkirályi, Gerencsér, Ghymes, Kolon, Lajos, Menyhe, Nyitracsehi, Nyitraegerszeg, Nyitrageszte, Nyitranagyfalu, Pográny, Vicsápapátí, Zsére. 1 5 Szlovákiában maradt még további három magyar jellegű község Abaúj-Torna, illetve Zemplén megyében
