Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
A változó határok,helyben maradt népesség
VÁLTOZÓ HATÁROK, HELYBEN MARADT NÉPESSÉG 119 egyedül a megszámlált volt hivatott. A számlálóbiztosok kötelesek voltak a számlálólap minden kérdését — tehát az anyanyelvi bevallást is — a megszámlált, illetve a családfő jelenlétében tintával kitölteni. A népösszeírás lényegében mindenütt zavartalanul folyt le, ellene a megszámláltak részéről sehol sem hangzott el kifogás. Némi zavaró körülménynek csupán az volt tekinthető, hogy egyes helységekben a kétnyelvű — magyarul és szlovákul egyformán jól beszélő — lakoság túl nagy buzgósággal vallotta magát ismét magyar anyanyelvűnek. A csehszlovák népszámlálások során ez a réteg — többnyire önként, sokszor azonban hol enyhébb, hol szigorúbb presszió következtében — alkalmazkodott a hivatalos elvárásokhoz, és szlovák nemzetiségűnek vallotta magát, a Magyarországhoz való visszatérése után azonban ezek az emberek igyekeztek újból magyarokká válni, sokszor még abban az esetben is, ha ez nem fedte a valóságot. Éppen ezért egyes községekben — a csehszlovák népszámlálás adataihoz viszonyítva — ugrásszerűen megnőtt a magukat magyar anyanyelvűeknek vallók száma és aránya. Az ilyen helységekbe azonban utólag kiutaztak a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal szakemberei, hogy a helyszínen vizsgálják meg, vajon nem történtek-e visszaélések a szlovákság rovására. 8 A bécsi döntés alapján Magyarországhoz visszacsatolt, pántlikaszerűen elnyúló területsáv nagysága — az utólagosan végrehajtott határkorrekciók és pontosítások után — 11 927 négyzetkilométer volt. 9 Ezen a területsávon 1938 decemberében összesen 1 041 401 polgári személyt írtak össze a számlálóbiztosok. Az összeírt lakosság anyanyelvi megoszlása a következő volt: magyar 879 007 (84,4 százalék), szlovák 123 864 (11,9 százalék), rutén 19 691 (1,9 százalék), német 10 010 (1,0 százalék), egyéb és ismeretlen anyanyelvű 8829 (0,8 százalék). 1 0 A visszacsatolt terület 878 helvségéből 763 volt magyar, 105 szlovák, 7 rutén, 3 pedig német többségű. 1 A Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területsáv magyar jellege tehát vitathatatlan volt. Igaz, hogy 1918 őszétől 1938 őszéig a cseh és szlovák elem beáramlása a Felvidék magyarlakta vidékeire igen jelentős volt, ennek a gyökértelen telepesrétegnek nagyobbik része azonban 1938 novemberétől fokozatosan elhagyta az újból Magyarország részévé váló területet. Az összeírás idején azonban — 1938 decemberében — ez a vándormozgás még mindig tartott. A telepes, idegenből származó lakosság egy része egyelőre még a visszatért Felvidéken tartózkodott, s így természetszerűleg az itteni nem magyar anyanyelvű elemet szaporította; ezzel szemben a visszatért terület magyar lakosai közül sokan voltak még távol
