Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

Bevezetés helyett

NÉPFOGYATKOZÁS 11 BEVEZETÉS HELYETT Csaknem kétszáz esztendeje már annak, hogy a német nemzeti öntudatot ébresztgetni próbáló filozófus, Johann Gottlieb Fichte első ízben kísérelte meg a „nemzet", „nemzeti hovatartozás" fogalmának tudományos meghatározását. Az azóta eltelt időszakaszban számosan gondolták tovább az egyre inkább fontosabbá váló fogalmak lényegét, azokra különböző magyarázatok és definíciók születtek, az általánosan elfogadott tudományos meghatározás azonban mindmáig késik. A nemzeti hovatartozás, a nemzetiség fogalmának reális, kielégítő pontosságú meghatározása valóban legyőzhetetlen nehézségbe ütközik. A nemzetiség voltaképpen egy összetett, bonyolult, objektív és szubjektív momentumok által determinált állapot. Objektív meghatározása konkrét, külső ismertetőjelek alapján rendkívül nehéz, esetenként szinte lehetetlen. Nemzeti hovatartozást, nemzetiséget meghatározó objektív tényező lehet például a közös leszármazás, egy közös terület birtoklása, azonos vagy hasonló antropometrikus jelleg, azonos nyelv stb. Ezek között kétségkívül a nyelv a nemzetiség legkifejezőbb — bár korántsem kizárólagos — objektív ismertetőjegye. Az említett objektív tényezőkön kívül azonban szubjektív mozzanatok is meghatározó szerepet játszhatnak — és játszanak is — a nemzeti hovatartozás, a nemzetiség meghatározásában. Ilyenek például a közös történelmi múlt és a hagyományok vállalása, az érzelmi kötődés, a kulturális közösség, vallásfelekezeti szempontok, a társadalmi szolidaritás, az osztály érdek, esetleg bizonyos világnézeti, politikai vagy államjogi törekvésekkel való azonosulás, illetve az azokkal való szembehelyezkedés stb. Az objektív és szubjektív tényezők összessége végül kialakít egy bizonyos — sokszor de fin iái hatatlan, az ember lelki világának mélységeiből fakadó — összetartozás-tudatot, amely az élet mindennapjaiban egy népi közösséghez való tartozás érzéseként, nemzeti öntudatként jelentkezik. A nemzetiséget meghatározó tényezők tehát nem egységesek, sőt azok sok esetben egymásnak éppen ellenimondóak. Tájainkon azonban a nemzeti hovatartozás legfőbb kritériumának már a XIX. század első felétől az anyanyelvet, a „nemzeti nyelvet" tartották. Maga Széchenyi István is kifejtette a Hitel