Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

Röhögés szakadt fel belőle, nagyot köpött feléjük, de, úgy látszik, ez nem volt elég a benne lobogó gyűlölet kiöntésére, mert hirtelen mozdulattal két kezével hátranyúlt, háttal fordult a fáradt emberek kígyóvonalának, két kezével felkapta a szoknyáját egész a derekáig, és meztelen testével csúfolta a golgotások szomorúságát. Egy kis cukrászinas állt az asszony mellett, a kezében nádpálca volt. Ahogy meglátta az asszony ronda csúfolódását, hirtelen felkacagott. Nagyot suhintott a pálca, és az asszony hájas testén piros csík lobbant ki. A gyerek elszaladt, a bámészkodók röhögtek, és az asszony meglepetéséből felocsúdva a gyerek után szaladt. — Megállj, te nyavalyás, tudom, ki fia vagy... csak fogjalak meg, a beledet taposom ki. Iván nem tudta, mi megy végbe az utcán. özvegy Bodákné óvatosan nyitotta ki a betegszoba ajtaját, és a fia ágyához ment. öreg keze tapadó jósággal simult a fia kuszált haj fürtjeire. — Ébren vagy már, fiam? — Igen, anyám. Bodákné az ablakhoz ment, kinyitotta az ablaktáblákat, a téli reggeli nap világossága elöntötte az öreg bútorokat. A Mici kutya is benyitotta orrával a csukott ajtót, az ágy mellé ment, és hízelgő, örvendő szemmel nézte Ivánt, fürgén csóválta kurta farkát, és leült két hátulsó lábára. Bodákné fát dobott a kályha piros parazsára, megigazította a dívány takaróját, és leült az ágyra a fia lábához. — Jobban érzed magad, fiam? Iván erőtlen mosolygással nyúlt az anyja keze után. Két hétig emésztő lázban feküdt, attól fogva, hogy megérkezett Pestről. A háziorvos az első hét végen aggodalmasan vizsgálta, másik két orvos is jött hozzá, akik aztán kámforinjekciókat spricceltek belé, mert a szíve, kit-kat, kit-kat, mindig gyengébben kattogott. A második hét végen a láz engedett, és reggel már tűnőfélben volt. — Kívánsz valamit? Valami ennivalót? Iván gondolkodott, vajon mit kívánna. — Szőlőt talán, az jó lesz ... jó hűvös. 95