Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

gyengülni kezdett, az izmok ellanyhultak, és az asszony, mint az eldobott rongy, végigzuhant a padlón. Egy ingben szaladt be a cseléd a lármára. Terray lehajolt, és a cseléddel együtt az ágyba emelte az asszonyt. Kapkodó sietéssel nyúlt az éjjeliszekrényre, a vizes pohár után, amikor az egyik detektív megfogta a karját. — Nincs időnk, uram, hagyja csak, ezt majd elvégzi az asszony is ... Terray könyörgő alázattal nézett az emberre, az pedig a karját fogta meg. — Menjünk ... Hullott fejjel, botorkáló léptekkel ment ki az utcára. A rendőrcsapat eggyel fogyatkozva továbbment. Bent az őrszobán gyűlt az ember. A vaskályhában dohogott a tűz, a kályha mellett, a lócán ültek sokan: Bakos, Huszty, Raul, Schiller, tisztviselők, tanárok, vagyonos magánzók. Terrayt, amikor bevitték, szótalan bólintással köszöntötték. Télikabátban ült mindegyik, a fülledt melegben észre se vették magukon a meleg ruhát. Hajnal felé már a szomszédos szoba is telni kezdett behozott emberekkel. Már szürkéllett kint az éjszaka, amikor nagy lármával csapódott az őriszoba ajtaja. Botorkáló léptekkel, félrecsapott kalapban, féltűrt gallérral bukott be az ajtón Stumpf tanácsos, egy szürke hajú agglegény. Mögötte állt a detektív, visszafordult, és borgőzös hangon kezdett veszekedni vele. — Hát hová hoztál engem, te nyavalyás ... hiszen ez nem kocsma ... Becsaptál, büdös. Megfordult, és indult kifelé az őrszobából. A detektív elállta az útját, Stumpf rákiáltott. — Kuss, hát hadd menjek, itt nem adnak inni.. . Terray felállt, karon fogta az öreget, úgy húzta vissza a szobába. — Üljön le, Pista bácsi, jó helyre hozták magát. Stumpf méltatlankodott. — Fenét hoztak jó helyre, azt mondták, a Vasútiba megyünk ... ez nem a Vasúti. Terray szomorúan nevetett. 92