Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút
Két part közt fut a víz
totta, és felállt, hogy a lányok után menjen. A szülők megértő, enyhe mosollyal engedték útjára. A gyerekszobában összeült a négy gyerek. Márta kártyából jósolt, nagyokat nevettek, és Iván Mária kezét fogta, néha megszorította, és várta, hogy a lány visszaszorítsa. Tíz órakor Mária ásított, kezét tartotta a szája elé, és tíz óra öt perckor megint ásított, és a kezét már nem tartotta a szája elé. Tíz óra tíz perckor már Iván bent volt a szobájában, és azt kérdezte magától: Hát ez meg mire volt jó?.., Lefeküdt, aludni akart, de nem tudott. Vajon mit akarhatott vele Mária? . . . Vele semmit. Csak épp hogy férjhez akar menni? ... Azt mégse, mert hiszen olyan szép, hogy férjhez menni nem olyan nehéz neki. Érthetetlen. Egyszer, még nyáron történt, akkortájt az egyetemről jött haza, a lépcsőházban lassan baktatott felfelé, és a második emeleten vette észre, hogy a harmadikról Mária nézi a korlát keskeny közén át. Iván köszönt, néhány lépcsőfokon feljebb ment. Mária néhánnyal lejjebb jött, úgy beszélgettek. Iván cigarettára gyújtott, Mária a korláton keresztül lehajolt hozzá, és a cigarettát kivette a szájából. Nagyot szippantott, úgy adta vissza, és a füstöt Ivánra fújta, lefelé. Nevetett is hozzá, kihívón, gamin módra. Iván feje akkor megszédült, és bódultan nézett a lépcsőkön tovalibbenő lány után. Ha nem szeretné, akkor ilyet nem tenne. Ma este, mátkaságuk első estéjén, már tíz órakor ásított. Igaz, hogy Lengyelék korán fekvő emberek, de egy új élet küszöbe mégiscsak elég jó lehet arra, hogy az ásítást elüsse. Ha szeretné, akkor ilyet nem tenne. Minthogy pedig Iván tisztán és logikusan akarta megítélni a helyzetet, arra gondolt, hogy ez utóbb történt, tehát ez az érvényes. Nem szereti. Amikor idáig ért el gondolataiban, felébredt benne megint a paraszti vére, a kemény, szívós akarás. Kiugrott az ágyból, a szoba már hűvös volt, fehér munkaköpenyét kapta magára, és sétálni kezdett a szobában. Felnézett a mennyezetre, abba a szögletbe, ahol fent, negyven centiméterrel feljebb állt Mária ágya. Víziós-mereven bámult arra a pont78
