Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

ra, és látta fent Máriát, ahogy levetkezett, ahogy a ruháját rendben lerakta a szék kárfájára, ahogy bebújt a paplan alá, és a fal felé fordult, és nyugodtan, hánykolódás nélkül elaludt. És Iván akkor nagyot ütött öklével a kihűlő cserépkályha testére. — Csak azért is! Másnap délelőtt a jegygyűrűt vették meg. Mária babonás volt, nem akarta sorra próbálni a gyűrűket, hanem csak a szemével választott ki egyet, és azt húzta fel. A gyűrű szűk volt, nehezen ment fel, a felső íznél megakadt. Iván segített, de a gyűrű nem ment. Mária szájába kapta az ujját, és megnyálazta. A gyűrű felment. Szorított, de fent volt. Ivánnak se engedte, hogy próbálgasson, hanem neki is választott szemre egyet. Az Iváné egy kicsit nagy volt, könnyen ment fel, és amikor a föld felé tartott kezét megrázta, a gyűrű magától leesett. 79