Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

Savonarola-Ersatz, hogy akkor a pénztáros sietett a hivatalába újabb lopott pénzkötegért, az asszony az óráját nézte, nehogy elkéssen a találkáról, a politikus a parlamentbe sietett, hogy magasztos fennköltséggel fecskendezze tele az ámuló lelkeket, és soha többet, most az egyszer utoljára moziengedélyt járjon ki a miniszternél, mert már előleget is vett fel rá. Iván érdeklődéssel hallgatta a pátert, egészen előrehajolt az erkély korlátján. A páter még mindig beszélt a testről, a táncról, a testiség vészes tobzódásáról. A sorokban némán ültek az emberek családapák az órájukat vették elő, és lopva rápislantottak. A páter lement a pódiumról, be a művészszobába, ahol már egy másik kaszinó titkára várta. — A kocsi már várja a főtisztelendő urat... A páter sietve kapta magára a kabátját, és elment a titkárral. Bent a teremben a közönség a könnyebbülés sóhajával állt fel, a szolgák pedig egyszerre beözönlöttek, és a székeket a falakhoz állították. A zenekar is megjelent, felment az emelvényre, ahol az előbb Varga páter beszélt. A cigányok stimmeltek, a Kör titkára a prímással beszélt, az pedig szemével parancsolt figyelmet a banda tagjainak. Egy csárdásba vágtak bele a vonók. Bizonytalan kereséssel kezdődött a tánc, először csak két-három pár táncolt, azután öt, azután tíz, azután az egész terem. Mária Ivánhoz fordult. — Maga nem táncol? — Nem. — Miért? — Nem tudok. Mária elhúzta a száját. — Azt pedig tudni kell ma midenkinek. Táncosok jöttek, felkérték Máriát. Iván egyedül maradt, lassan az erkély kiürült, lement mindenki a földszintre. Iván is. A csárdás rövid volt, utána a keletről került buja táncok 68