Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

Az ajtóban elváltak. — Délután feljön, ugye? Iván tétovázva felelt. — Nem tudom. Délután felment Lengyelékhez. A középosztály fényűzésével berendezett férfiszobába mentek. Lengyel tanácsos volt a Földművelésügyi Minisztériumban, komoly, számító, nehezen melegedő lengyel— német keverék. Az apja a Bach-korszakban került a magyarok közé, állami mérnök volt, negyven esztendeig mérte a magyar földet, és nem tanult meg magyarul, de a fiát magyarnak nevelte. A politika szeszélyes játéka azt a fonák helyzetet formálta ki, hogy a fiú nem tudott elmélyedő, a lélekmozdulások apró árnyalatait kifejező beszélgetést folytatni az apjával. Mert az öreg, akit még mindig Horodeczkynek hívtak, csak lengyelül tudott, és németül. Lengyelné apja német volt, az anyja angol. És ebből a német— lengyel—angol keveredésből, magyar levegőben jött a világra Mária, három faj kifinomodott, megkevert szépségével terhesen. Jóleső, meleg otthoniasság fogadta Ivánt, aki beszédes és jókedvű tudott lenni, ha az egész család együtt volt, Mária két húga is: Kata és Márta, de bamba szótlanság nehezedett rá, ha egyedül hagyták egy pillanatra is Máriával. — Mit csinál este? — kérdezte Lengyelné Ivántól. — Nincs különösebb tervem ... — Jó, akkor feljön velünk a Katolikus Körbe... Érdekes lesz. Varga páter tart előadást. Vacsorára itt marad, jó? Iván örömmel maradt. Lengyelné kiment a konyhába, hogy a vacsora után nézzen, a tanácsos pedig, miután néhány felületes kérdést tett a beregi viszonyokra, csendesen kivonult a szobából, és elosont a kaszinóba. Mária maradt csak benn Ivánnal, meg a kisebbik húga, Kata. Szépen induló tizenkét éves csitri lány volt, apja távoztával felélénkült, és mesélni kezdett Ivánnak. — Jaj, ha itt lett volna, amikor a románok éjszaka feljöttek! ... Nagyszerű volt, Mária úgy megijedt, hogy na ... olyan volt, mint a fal. 66