Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

Azontúl is, ha felment a lány, mindig előzékenyen nyitott neki ajtót, sőt később már el is ment ilyenkor hazulról, csupa tapintatból. Iván számára a szerelem sohasem volt elsőrendű fontosságú dolog, és így, amikor a vizsgák jöttek, a látogatás elmaradt. Néhány hétig szótlanul nézte Lovákné ezt a dolgot, végre mégis megkérdezte Ivánt. — Mondja csak, Bodák úr, mi történt maguk között? Csak nem haragszik, az istenért... Fiataloknak nem szabad haragudniuk egymásra, fiataloknak szeretniük kell egymást ... Iván nem válaszolt akkor semmit, mert nem tudta volna megmagyarázni az öregasszonynak, hogy akikben végzetes nagy lánggal lobog a test szerelme, azok ritkán szokták a szerelemmel a lelküket is megégetni. Lovákné behozta a reggelit, Iván az asztalhoz ült, ő pedig megállt, szemben vele, az asztal előtt. — Hogy mi újság, Bodák úr? Hát nincs, kérem, semmi különös újság, legfeljebb az, hogy Faragóéknak felmondott Julis, már úgy volt, hogy el is megy, de aztán mégis maradt. A harmadikon pedig Tiringerékhez új lakó jött elsején, nagyon fess fiatalember, gondolom, örülnek neki a Tiringer lányok. A Katit már láttam is vele a Duna-parton, ott ültek a Margit-hídi lócán. Csócsinak nem nagyon kell, neki van udvarlója, a Fojth kalapos fia, úgy mondják, hogy már veszi is ... én nem hiszek benne. Iván szeretett volna hallani valamit Máriáékról, de nem mert kérdezni. Lovákné úgyis sorra vesz ilyenkor minden lakót, talán rájuk kerül a sor. — Hát az őrmesterék mit csinálnak? Azért kérdezte ezt Iván, mert az őrmesterék Máriáék szomszédságában laktak. — Az őrmesterék?... Az asszony most valami szövőgépet vett, szőnyeget akar csinálni, olyant, mint a törökök. Azt mondja: turáni szőnyeg. Én még nem láttam, de biztosan szép. Itt az öregasszony nagyot szippantott a szoba melegedő levegőjéből. 61