Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

Amíg ezt Iván elmondta, ezalatt messzire terelődött az asztalnál ülők beszéde. A szervezkedés dolga a sok közbeszólás alatt elkallódott, most már csak Kormos éles hangja sivított. — Passzív ellenállás, ez az egyetlen tennivaló!. .. A főügyész arcán jóságos fájdalom húzódott el. — Passzív ellenállás... jó... én már meg is kezdtem, mert van húsz hold szőlőm ... te is, mert te legényember vagy, a te gyermeked nem sír kenyér után... Kallós igazgató úr is, mert őt már várja a másik igazgatói szék... De ne felejtsd el, fiam, hogy van nekünk öt írnokunk a vármegyén, és van három hajdúnk, és van nyolc egyéb tisztviselőnk, azoknak majd te adsz kenyeret a passzív ellenálláshoz? Hetyke gőggel felelt vissza Kormos. — Hát jöjjenek ők is utánam, odaátra ... Szelíden mosolygott a főügyész, csapzott ősz bajuszát végigsimította a keze fejével. — Látod, látod, Gyurka, neked tavaly még volt egy húszmilliós Magyarországod, most, egyelőre van helyette egy nyolcmilliós. Hát jó lesz az, ha menházat csinálunk belőle? ... Nem félsz, hogy a túlterheléstől leszakad a pádimentuma? Kormos felugrott a székéről, és dühös tiszteletlenséggel szólt az öregemberhez. — Ne tessék elfelejteni, hogy Daróczy ezt így akarja, és Daróczy kívülről nézi a dolgokat, én meg belülről... — unottan legyintett a kezével —, különben is, én a magam részéről elintéztem már ezt az ügyet, de a passzív ellenállást hagyjuk mindenki belátására... Mindenki maga tudja legjobban, mit tehet... — És milyen módon, ugye, főügyész úr? Iván mondta ezt, Kormos megvető, lekicsinylő pillantása volt rá a felelet. Az emberek már szedelőzködni kezdtek, amikor a főügyész felállt. — Csak egy pillanatra még, ez igen fontos ... Megálltak, a főjegyző leült, és cigarettasodráshoz fogott. — Arról van még szó — itt bizalmas halk lett a főügyész 39