Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

XXIII — Kit keres? — Csák Miklóst. Itt lakik, ugye? — Itt, de nincs itthon. Senki sincsen itthon. — Nem baj, megvárom. Iván jobb szerette volna, ha nem várja, mert holnap lesz a szigorlata, és ilyenkor szükség van minden percre ... De a lány erélyes volt, és határozott, már az előszobában volt, már a szoba ajtaján volt a keze, és már ült az egyik karosszékben, háttal az ablaknak. — Egész helyes ez itt, ez a szoba. Kivételes rend volt, Iván a belső szobában dolgozott, a másik kettő, mióta nyár lett, és számtalan helye nyílt a szórakozásnak, ritkán és csak aludni vetődött haza. — Igen, egész helyes. — Maga miért nem ül le? — Leülhetek. — Vendége Miklósnak? — Nem. Lakótársa. — Lakótársa? Ejnye! Idegesen ugrott fel a lány, sötét haját, amely szabadon ömlött széjjel a fején, hátravetette a válla egy hirtelen mozdulatával. Csodálatosan fekete szemében a gyanakvás éles fénye villant. — Ki maga? Iván mosolygott, és teljes címével bemutatkozott. — És Csák Miklós micsoda? — Még kevesebb. — Hogy, hát a miniszteri titkár kevesebb? — Az több. 159