Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút
Két part közt fut a víz
A báró politikai előadásba kezdett. Nem volt rossz szándékú ember, csak éppen a saját osztálya élte ki magát benne. A Szent Korona egységét és a magyar fiatalság kötelességét emlegette. Közben pedig mellesleg megemlítette azt is, hogy a birtokát is, a kerületét is elfoglalták az új uralom katonái. Az eset nem olyan súlyos, az antant valószínűleg meggondolja a dolgot, mielőtt véglegesen dönt. Mindenesetre egy belső megmozdulás esetleg döntő befolyással lenne a párizsi urakra. Iván arca tűzbe gyulladt, nagy dióbarna szeme lázasan csillant meg a sötét fülkében, amikor a terveiről kezdett beszélni. Az egyetemen most nincsenek előadások, haza^ megy, hogy ott tegyen valamit, még nem tudja biztosan, hogy mit, azt majd a helyzet szabja meg. Ahogy beszélt, a báró lassan-lassan megélénkült, őszinte érdeklődés telepedett az arcára, megérezte, hogy ez a nyurga, magyar kehelybe oltott, fekete szláv fiú erős, egészséges magyar lelket hordoz, amelyet az idegen kultúrák teje nem ízesített el másmilyenné. Fiatal szilajsággal lobogott benne a magyarsága. Iván torka kiszikkadt a hevülettől, a báró előzékenyen nyúlt a termosz után, töltött, és feléje nyújtotta. Utána a báró ivott, azután cigarettát vett elő, megkínálta, utána Ő gyújtott rá. Iván a cigarettát is elfogadta, így már elfogadta. Hosszú csönd lépett a fülkébe. A fáradt utasok lomhán bóbiskoltak. Ivánék is aludni próbáltak. Klári Iván vállára hajtotta a fejét, és ahogy a szőke haj illata hozzáért, meleg lett a szíve, és a sötét fülkében kezébe vette a lány kezét. Klári nem vonta el, melegen fonódtak össze az ujjaik, és Iván szemét megnedvesítette ez a jóság. Budán, a Fő utcában, ahol ő a második emeleten lakott, minden áldott nap látott felszaladni a harmadik emeletre egy másik lányt, és ahányszor azt látta, vér öntötte el az agyát. Ismerték egymást, néha beszéltek is, a lány hivatalba járt a Lánchíd mellé. Egyszer Iván fuldokló gyönyörűséggel mondta neki, hogy reggel várni fogja a Duna-parton, menjenek együtt, a lány a hivatalba, ő az egyetemre. Űgy is történt, együtt mentek. Iván szeretett volna na15
