Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

ni dolgokról, és itt adott neki jóleső elégtételt a régi bántalmakért. Itt, a sarkon húzta elő a cigarettatárcát, előbb a régi modortalansággal akart magának cigarettát venni, de eszébe jutott a lecke, amit az utazásuk idején kapott ettől a szegény legénytől. Itt jöttek át az úttesten, és itt karolt bele a báró. Micsoda tragikus ébredésnek kellett történnie, hogy ő ezt a karba karolást megérte! Megállt egy pillanatra Iván a Nemzeti Kaszinó kapujában, azután fütyörészve indult neki az Erszébet-hídnak. Hát olyan fontos ez, hogy érdemes volt visszapörgetni az egészet? Fontos ez? Neki? A Kígyó téren emberek futkostak, élte a város a maga életét, élték az emberek a maguk sokszínű sorsát, és égnek meredt a király két palotája, és mögötte nem messze hűvösre zárult a Kaszinó kemény kapuja, öreg és kopott, de kemény, és kívül rajta fut az élet, és jönnek a feltörő erők végtelen sorban. Fontos. Igen. Neki. Mert erős az, aki egyedül áll, de kín és szenvedés ennek az erőnek minden izomrostja. Fütyörészett, hogy szégyenét rejtse. 158