Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

— Nahát, ez jó ... maga jópofa, Mária, hogy a mamát akarja előbb megkérdezni... hát akkor micsoda magának Iván... haha ... Mária megint piros lett, talán már századszor máma, és ártatlanul szólalt meg. — Csakugyan ... ezt mindig elfelejtem. Nem is kérdezte, csak bejelentette, és estére nagyon szép akart lenni. Nőknél a szépség legalább félig az akarat dolga, és mert Mária akart nagyon, emiatt volt, hogy amikor világoskék ruhájában, frissen és lányosan, libbenő léptekkel állított be este a diáktanyára, mind a három ember azt hitte, hogy tündérkert lett Lovákné két öreg szobája. Bakos Pista még a lakkcipőjével kínlódott, de hagyta a lakkcipőt a lába hegyén, fél lábon ugrándozott Máriához, és a boldog gyermek lelkendezésével kiáltott rá, hogy bújjon el, mert ő mindjárt megvakul. Azután két tenyerébe vette a Mária orcáját, és két oldalról két hangos csókot illesztett oda. — Nekem ez már régtől fogva járt, ugye, Iván? Iván hátba ütötte Pistát, szeretettel és szívvel. — Ez meg ráadásnak. A Katolikus Körben az életre támadt polgári osztály örvendezett az újra meglelt, újra teljessé vált életformának. Párok keringtek a nagyteremben, fent, az emelvényen cigányok adták a zenét, és a férfiak itt-ott már friss frakkban, de parádéhoz nem egészen illő, vastag bőrű cipőkben, új formájú mohósággal szívták fel magukba a könnyen ernyedő lánytesteket. Varga páter most már nem tartott előadást a tánc előtt, ő valahová Rómába vonult el lelkigyakorlatra, mert elfáradt a meddő küzdelemben. A polgár előretört, az osztályok mind feljebb léptek egy-egy fokkal az életformák és a szunnyadó ösztönök egyre teljesebb szabadság felé intő útján. A polgár új életformát szomjazott, és a régit általengedte a nyomában futó másik osztálynak. Csák Miklós kérte fel legelőször Máriát, könnyű unalommal nyúlt a keze a dereka után, és biztos mozgással vitte át a terem körben forgó áramába. Máriát mindenfelől üdvözölték az ismerősök, és ő gyermeklélekkel örvendezett annak, hogy megint belehullhatott 147