Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

ötféle különböző zárral volt elreteszelve. De mégiscsak megnyílt, és Iván betuszkolta a nyíláson Máriát. — Te csak eredj be, én ma már nem zavarok itten, reggel majd találkozunk. Lent a régi diáklakásban nem okozott nagyobb zavart Iván betörése. Agynemű került az egyik díványra, és közben Bakos Pista is felébredt, aki unokaöccse volt a határszéli Bácsy doktornak, és a fia Bakos főügyésznek. Iván köszönt. — Szervusz. — Szervusz, megjöttél? — Meg. — Itt maradsz? — Itt. Almos fiú volt Bakos Pista, fal felé fordult, és onnét szólt vissza még egyszer. — Hát csak foglalj ágyat magadnak ... Iván kellemes nyújtózással helyezkedett el az ismerős ágyneműk között, a villanyt is eloltotta, és arra gondolt, hogy milyen egyszerűek és simák az élet legnagyobb változásai. Tegnapelőtt még családfő és harcos újságíró egy másik országban, ma pedig megint diák és felelőtlen úr a régi tanyáján. Már majdnem elaludt, amikor Pista megint megszólalt a paplan alól. — Van pénzed? — Nincs. — Az baj... — Miért? — Még nem fizettük ki a havi bért Lovák néninek. — Annyi még van, ha muszáj. Pista még jobban a fülére húzta a paplant, és nyugalmas egyszerűséggel szólt utolsót. — Akkor aludj nyugodtan, szervusz. Reggel aztán ébredés, mosdás és reggeli után összeültek mind a hárman az új helyzet megbeszélésére. A belső szobában Csák Miklós aludt, ő is földi, és semmi különösebb okát nem tudta volna adni annak, hogy miért kell neki Pesten tartózkodnia. Abban állapodtak meg, hogy Miklós 137