Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

két állomást utazik, olyan helyhez ér, ahol a szőlőhegyeket szeli át az új határ, ott a szőlők között csak átsétál az ember a másik oldalra. Könnyű az egész, csak ezen az állomáson sikerüljön a dolog. A legelső ember, akit a peronon meglátott, a rendőrség politikai vezetője volt. Köszöntötték egymást, Iván a felfokozott izgalom robbanó nyugalmával sétálgatott előtte, mint akinek nincs szándékában utazni, csak vár valakit az érkező vonattal. Néha azt hitte, hogy a rendőrtiszt gúnyosan mosolyog feléje, de aztán arra gondolt, hogy ez az izgalom állapotának képzelődése csak. A befutó vonat leszálló tolongásában sikerült elvegyülnie, és ahol a legsűrűbb volt az ember, felszállt a kocsiba. Húsz perc múlva a leszállás is sikerült, és sikerült a határon való átsétálás is. Reggeli idő volt csak, amikor mosolygós ábrázattal állított be a határszélen lakó barátjához, ahol már nem kellett félnie senkitől és semmitől. Barátja, Bácsy doktor, ügyvéd volt valamikor, de unta az emberek törvényes fosztogatását, és a kis apai birtokra tért vissza gazdálkodni. Meg se lepődött, amikor meglátta Ivánt, olyan idők voltak, amikor a váratlanul betoppanó vándor csak annyi izgalmat okozott, hogy egy tányérral több került az asztalra. — Hát te is eljöttél, Iván? — Én is. — Kergettek? — Kergettek. — Akkor ülj le, oszt tarts velem. Szalonnát ettek, utána kávét ittak, utána bort tett a szolgáló az asztalra. Bácsy doktor Iván elé is poharat tetetett, de Iván elhárította magától. — Mi az, nem iszol? — Ilyenkor? — Hát ilyenkor. Persze. Az ital mindenkor való. — Nem iszom, reggel is van, meg kávé után nem ízlik. Megvetéssel nézett rá Bácsy doktor. — Akkor milyen mérnök lesz belőled? A mérnök legfontosabb műszere a dugóhúzó, nem tudod? 133