Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

baj, jól elfértek ők ketten ez idő szerint még egy ágyban is. Reggel rájuk ömlött a nap, és a meleg sárga fényben friss kedvvel urgott ki Mária a szoba padlójára. Iván is fel akart kelni, de Mária nem engedte. — Majd előbb behozom a reggelit, Iván úr megissza kényelmesen az ágyban, azután majd felkelhet Iván úr... Iván hagyta, hogy kényeztessék, jólesett neki a kicsi asszony áradó melege. Mária kiszaladt a szobából, felment özvegy Bodákné konyhájába, mert egyelőre, amíg másképpen nem fordulnak a dolgok, onnét fognak étkezni. Tálcán hozta a reggeli kávét, és a nyitott ajtó küszöbén Szemző Viktor állt mögötte. — Vendéget is hozok, Iván. Régen nem látta már Iván Szemzőt, mert a házassága idejében valahol messze járt, és csak mostanában tért haza. Ez az ember a gyakorlati élet rugalmasságával végezte a dolgait, nála a kábulat csak igen rövid ideig tartott, da most már hónapok múltával szinte tökéletes biztonsággal haladt az új körülmények ismeretlen lehetőségei között. Apjától örökölt földbirtoka volt Szemzőnek, és gondja volt arra, hogy mielőtt learatja az új idők első termését, már minden vonalon tájékozódott legyen. Tudta, hogy melyik prágai cég legszolidabb vevője a bornak, és melyik távoli malomvállalat adja a legmagasabb árat a búzáért. Azt is tudta, hol kell kérni a mindenféle szállítási és eladási engedélyt, és az útlevelet idegen országok felé. Mindent tudott Szemző, és magabízó nyugalommal haladt az összekuszálódott hivatalos eljárások roppant mennyiségű ajtajai előtt. — Halló, Iván! Ennyi munkával magad sem élsz meg, hogy akarsz te így asszonyt is eltartani? Iván felkönyökölt a párnákon, Mária elébe tette a reggelit. — Ülj le arra a székre, és ne bánts, most én úr akarok lenni... Szemző arca nevetett, de hangjából kicsendült a baráti aggodalom komolysága. Megvárta, amíg Mária kiment a szobából, azután a székét Iván ágya mellé húzta. 126