Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949
zsony i Annának az ugyancsak magyarországi Új Otthonban súrún megjelenő Irodalmi publicisztikájánál, Kövesd! László 1947-ben Szegeden megjelent verseskönyvénél, Forbáth Imre Koncsol által is emlegetett, csehül íródott zenei klsmonográfiájánál, filmforgatókönyveinél és aforizmáinál, vagy Szenes Erzsi és Sas Andor szlovák nyelven született múvészetkritikai írásainál, Illetve történelmi tanulmányainál kell keresnünk, hiszen ezek a müvek is — Koncsol előbb már idézett soraira hivatkozva — mind-mind az 1945—48 közötti események idején, s bizonyos értelemben azok okán születtek és a maguk módján mind-mind azt az időszakot magyarázzák. S miként egy nemzet irodalmi kultúrájának, hasonlóképpen egy nemzeti kisebbség irodalmi kultúrájának nem kevésbé részét alkothatják az elsődlegesen nem publikációs szándékkal született magánlevelek, naplófeljegyzések, börtönnaplók, alkalmi versek és népköltészeti alkotások stb. is. Természetesen balgaság lenne azt állítanunk, hogy ezek esetében is tudatos Irodalmi alkotásokról van szó, ám egy adott történelmi/társadalmi pillanatban és helyzetben — amikor .a szó igazi értelmében vett irodalom, intézményesített irodalmi élet" szervezeti keretek, műhelyek, kiadók és folyóiratok híján ha hallgatásra nem is, de belső és külső száműzetésre ítéltetett — az irodalom funkcióinak egy részét átvállalva, pontosan rögzítik egy „ámító, hazug világ" szélére vetett népközösség, nemzeti kisebbség tragikus mindennapjait, lelkének apró rezdüléseit. Ezeket a szövegeket, Kodolányl Gyula más alkalomból elmondott szavaival szólva, .sorspillanatokban mondták [...] olyan emberek, akik ismerték helyzetük Jelképi fontosságát", vagy egyszerűen csak elemi erővel tört fel belőlük az elnémított szó, a visszafojtott közlés, illetve sanyarú helyzetük rögzítésének, világgá kiáltásának vágya. (S talán nem hat istenkáromlásnak részünkről, ha a második világháború utáni csehszlovákiai magyar írásbeliség, irodalmi kultúra tartományába — azaz: oda is — utaljuk Esterházy Lujza Párizsban franciául írt, s egy részletétől eltekintve mindezidáig kéziratban levő emlékiratát, vagy bízva valamikori előkerülésében, ott keresnénk Esterházy János szovjet lágerekben és csehszlovák börtönökben készült, egykori rabtársainak állítása szerint létező, ám eleddig elő nem került börtönnaplójának, börtönbéli feljegyzéseinek helyét is.) Amikor kötetünk ötlete fölvetődött és elkezdtük keresni ezeket a 137
