Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

10 Mittermayer Ferenc levele Szalatnal Rezsőhöz Ligetfalu, 1945. VI. 24. Mélyen tisztelt Tanár úr! Bocsánatkérően fordulok tanár úrhoz, hogy rengeteg munkájában levelemmel zavarom, de tekintve azt, hogy magyarságunk ügyeinek most ön a támasza, bátorkodtam megtenni. Ligetfalusi internáltságunkban helyzetünk kezd napról napra bizonytalanabb és terhesebb lenni, kilátásaink, ami a jövót illeti, egyáltalán nincsenek és ügyünk elintézését is alig meijük már remélni, hisz már hetedik hete vagyunk itt és reményünk oszladozik. Az idősebbek teljes levertségben élnek, csupán egy-két Jó hír villanyozza fel óket időnként, mi, fiatalok, kínzó gyötrődések között tekintünk a jövő felé, s aggódva keressük a megoldásokat, melyek jövőnket, megélhetésünket rendeznek. Sokszor beszélgetések közben egymásután vetődnek fel a gondolatok és a megoldási lehetőségek, csupán egy nehézségünk van, hogy nincs senkink, ciki ügyünk elintézésében, mint szószólónk szerepelne. Tanár urat kérem meg éppen ezért, hogy terveink és elgondolásaink meghallgatására szíveskedék vállalkozni. Nagyon szépen kérem tehát tanár urat, hogy ha módjában áll és munkája nem gátolja, mennél előbb fáradjon át hozzánk a fent említett dolgok megtárgyalására. Igen Jólesne, ha ezt a megbeszélésünket mennél előbb megtarthatnánk, mert élelmezésünket illetőleg már tilalmakkal élnek az itteni hatóságok, s a közeli napokban Modorba is óhajtanak bennünket munkára vinni. Szívességét előre is köszönve maradok hú diákja Mittermayer Ferenc 8