Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

ô Kucsera Lajos naplója .Verba volant, scripta manění." 1945. okt. 23., kedd 1/2 12-kor hosszú vajúdás után napvilágot lát a várt ismeretlen — negyedik gyermekem. A sors rendelése, hogy fiúnak született. Öröm, hogy ép-egészségesen Jött a világra, de boldogságunkat beárnyékolja jövőnk bizonytalansága. Július 31 -i hatállyal mindkettőnket elbocsátottak állásunkból, és nincs reményünk az elhelyezkedésre, mert a nové zámky-i (érsekújvári) .Igazoló Bizottság" szept. 6-án kelt 5673/1945, illetve 5674/1945 végzése alapján a Čsl-állam szempontjából nézve „megbízhatatlanok" vagyunk. 1945. okt. 24., szerda Reggel 7 óra van. Még egy napot sem élt a kis névtelen. Anyja mellett fekszik, fiús vonásait és Jókora öklét szemléljük Éppen a kályha befútéséhez készülődöm, amikor benyit édesanyám, s ijedten mondja: .Fináncok keresnek, házkutatást tartanak." — Volt már ilyesmiben részünk 1944 augusztusában, amikor bújtatott zsidókat kerestek. Kimegyek az előszobába, de finánc helyett csendőrt meg egy katonát látok magam előtt. —Maga Kucsera Lajos? — szólalt meg a csendőr. —Igen. —Mikor született? -1907-ben. —Azonnal jöjjön velünk! —Hová? — kérdezem. —Munkára megy. Egy-két embert behívtak már munkára—villant át agyamon a gondolat —, de én másra, mint irodai munkára nem vagyok alkalmas, erről orvosi bizonyítványom van. A csendőr sürget. Magamra kapom a téli kabátot, a szükséges irataim előszedésére már nincs időm. Gyorsan elbúcsúzom a családtól, s azzal az ígérettel válok el, hogy estére otthon leszek. 9