Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

93 DUBA LAJOS Édes falum Aki a Garam mentén született, És ott töltött egypár boldog évet, Nem felejti el az ezt soha, Vesse a sors a világon bárhova. Mert a fülébe cseng a Garam zúgása. Akármilyen lesz is boldogsága, Mégha pihenni tér is, ide álmodik. Bárhonnan visszavágyódik. Garam menti akáclombos falucska, Sok nem látja eztet talán már soha. De megtartja emlékébe* mindenki, Amíg csak él, soha el nem feledi. 64 DUBA LAJOS Arra magyar 1947 Üldözött magyarok tekintnek az égre, Üldözésüknek mikor lesz már vége? Nincs rokona, testvére a szegény magyarnak. Sehol becsületünk, sehol se pártolnak. Ha nincs is rokon, testvér, de van még Istenünk, Csak abban bizhatunk, az van még mellettünk. Kiszabadít minket, letörli könnyünket. Megvigasztalja még a fájó szivünket. Hallgass meg, Istenünk, tekintsél le reánk. Gyermekeid kérnek, forduljál már hozzánk! 87