Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Ne hagyd elpusztulni szegény magyarokat, Esedezve kérünk, hallgasd meg Imánkat! 65 Munka Jenöné levele Dobossy Lászlóékhoz (Részlet) Zsigárd 1947. VI. 19. Kedves Juliska és Laci! Már igazán régen nem Írtam nektek, de azért sokszor naponta emlegetünk benneteket. Hogy nem írtam az utóbbi idóben, annak az volt az oka, hogy mióta Jenó elment, én vettem át az ó magántanulóinak a tanítását is, és különösen most, a vizsgák elótt úgy el voltam foglalva, hogy az utolsó tanítványom minden nap este 1/2 10-kor ment el. Nem akartam, hogy a gyerekek tanulásában fennakadás legyen, azért a megkezdett anyagot be akartam fejezni. Most 15-én már befejeztem az iskolai évet 40 elemistával és 5 polgáristával. Így most már vakációzom. M ami ka jól van. Egészséges és neveli a baromfiakat, kacsákat meg a csibéket. Tallóson Béláéknak sikerült végre az otthonukba visszakerülni. Még nem tudják, hogy ml lesz velük, mert kitelepítési lapjuk nincs. Sanyiék, azt hiszem, hamarosan sorra kerülnek, mert az újságban volt, hogy most a Csallóköz kicserélése következik. A vágsellyel Járásból kicserélésre kerül 1240 család. Tőlünk el fog menni 310 család. A községnek kevesebb mint 1 /3-a marad csak itt, mert 100 családot már a télen elvittek Csehországba. Az első transzport tőlünk Júl. 16-án indul. Igen szomorú nyár lesz ez. Nem tudunk beletörődni ezeknek a szegény parasztoknak a tragédiájába. Bár teljes nyugalommal veszik tudomásul a dolgot, de azért nagyon keserűek. Nagy dolog azért megválni az ősi földtől és a háztól. Bár odaát igyekeznek mindenben segítségükre lenni, de az elvesztett szülőföldet nem tudják pótolni. Ilyen őrült dolog még a világ kezdete óta nem volt, hogy földmíveseket a legnagyobb nyári munka idején csereberélni. Olyan a határunk, hogy az siralom. Egy része azért silány, mert hozzá nem értő emberek kezében van, a másik része meg azért 88