Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

54 DUBA LAJOS Szomorú aratás Megkezdődött az aratás, de nem úgy, mint régen, Pedig a nap csak úgy süt a ragyogó égen. Hull a könnyünk verítékkel együtt le a földre. Mert itt hagytak rokonaink talán már örökre. Garam-völgyi szép határban megy már az aratás, De az áldott, drága földön kevés most az áldás. Nem áztatta harmat, eső ezt az áldott földet. Jó Istenünk, ne adj nekünk Ilyen évet többet. De búsan megy az aratás. Jobbra-balra nézünk. Akárhova megyünk, valakit keresünk. Nem találjuk a testvért és a sok rokont, Itt kellett hagyniok a szeretett otthont. Nem azért van bánatunk, hogy gyenge a termés. Mert a kicsinnyel is lehet megelégedés. A széttépett szívek siratják most egymást, Nem talál senki sehol vigasztalást. Én Istenem, vigasztald meg e szenvedő népet. Szívből kérünk, adjál nekünk már boldogabb évet. Élhessünk már békességben szerettinkkel együtt, Jó Atyánk, a te neved áldhassuk mindenütt 1947. év