Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

S íme, ml lett vélünk — Szikláról mélységbe Tapogatva lépünk. Sok lenyelt szenvedés, Sok keserű sóhaj Száll ég felé nálunk Minden harangszóval... A Duna, a Hernád Minden bús magyarja Könnyes szemmel j ár-kel, S készül a nagy napra, Amikor válni kell A kedves kis háztól. Temetőben sorzó Korhadt keresztfáktól... Búcsút int a mező. Az ismerős patak, S búcsúzik vidáman Az eszterhéj alatt A csicsergő fecske, S nem tudja, nem érti, Hogy ma a vén paraszt Oly soká, merően. Komoly ünneplőben Könnyezve mért nézi? Milljom „Istenveled" Hangzik itt minálunk, Zokogó sírástól Vonaglik a vállunk, Nem tudjuk a könnyünk Senki elé vinni... Csak ha az Istenben Nagyon tudunk hinni, Lenne vigasztaló Számunkra az élet. 79