Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Milljom „Istenveled" Hangzik itt minálunk« Zokogó sírástól Vonaglik a vállunk. Nem tudjuk a könnyűnk Senki elé vinni... Csak ha az Istenben Nagyon tudunk hinni. Lenne vigasztaló Számunkra az élet. S ím! a hátunk megett A bús, ószi fészek Valami nagy Hittel, Borongós reménnyel Sötét éjszakában Pislákoló méccsel Bízik egy Imába' Édes Jó Istenem, hátha valahára Zöld gally kerül föl még a vén kapufára!!! S zokogva a fejem lehajtom rája... 53 Keiler Imre levele Szalatnai Rezsőhöz Kassa, 1947. ápr. 20. Kedves Jó Pajtásom! Végtelen örömmel és köszönettel vettem legutóbbi küldeményedet. Valami kis mentőöv a nyomorúságok tengerében vergődőknek. Áldom azt a kezet, mely ezt a mentőövet utána hajította a szennyes vízben fuldoklónak. Szomorú, hogy tehetetlen öregkoromban ilyen mentőövek után kell kapkodnom, csak az az egyetlen tény vigasztal engem, hogy nem az én hibámból estem bele a posványba, hanem többedmagammal vergődünk, mint korunk kegyetlenségeinek halálos áldozatai. 80