Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Munka volt énnékem minden órám, percem, De ezt majdnem teljesen kiölték belőlem. Mert a sok munkánknak ezt lett a jutalma, Hogy az ember mindenét másoknak itthagyja. Nem vagyok én költő, nem arra születtem, Ezt a pár sort a keserűség s bánat hozta ki belőlem. De azért várom sorsom Jobbra fordulását, Sokszor tapasztaltam az Isten jóságát. 1947 50 DUBA LAJOS Idegenek között Kimentem én a szőlőbe, lett nagy szomorúságom, A jó szomszédjaim már sehol sem látom. Mind a kétfelől dolgoznak, de idegen kezek, Én is dolgozok, de közben könnyezek. Ha tele is a pohár most is a jó borral, De nem ád vidámságot, mert tele vagyok gonddal. A múlt években hogyha ebédeltünk, A jó szomszédokkal szépen beszélgettünk. Megkínáltuk egymást egy Jó pohár borral, Nem is törődtünk akkor semmiféle gonddal. De ez már a múlté, többet nem lesz soha, Mert mihozzánk a világ most nagyon mostoha. Olyan csendes és kihalt most itt minden, Már csak a madarak dalolnak még itten. Nincs már itt nóta és nevetés, Mindenütt síri csend, lélekben szenvedés. 76