Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

írtad, melyik kórházban van, nem-e voltál meglátogatni? íijál hogylétedról meg az újságokról. Nagyon sokszor csókolunk mindnyájan. A viszlát. Kató, Pista, Gréti, Pityu. 49 DUBA LAJOS 1947 tavasza Jón már a tavaszi kikelet. De sok bánat gyötri a magyar lelkeket. Mert nem hallja magyar földön a pacsirta dalát. Csak messze Csehországba' egymás sóhaját. Kedves testvéreink, kik már messze földön vagytok, Itt maradt kedveselteket már ott siratjátok. Akik még itt maradtunk, nem tudjuk, meddig, Reszketés és felés minden percünk eddig. De jön a tavasz, fecske, gólya visszatér, Sok jó magyart falujában már nem ér. Elvették házát, földjét, szabadságát, mindenét. Hogy idegenben keresse meg kenyerét. A kis fecske azt csicsergi halnalba', Ne félj, szenvedő magyar, jössz te még egyszer haza. Jön még rátok is egyszer kikelet KI ártatlan, soká nem szenvedhet Szegény nép, kit még a sors keze itthagyott, Nem köszönhet egymásnak Jónapot. Nem jó szemmel néznek tereád már itten, Csak higgy, remélj, megsegít az Isten. 75