Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Fegyveres katonák, csendőrök, rendőrök, Az igazolásnak se szeri, se száma, Gyanús volt az ember saját falujába'... II Hurcolják az embert messze idegenbe, Hallatszik a sóhaj: Istenem, ne hagyj el. Szabadságra vágyott Felsőszeli népe. Mégis szolgaság lett szorgalmának bére. Ahogy megérkeztek a rabszolgavásárra, Megtudták, hogy kinek mennyi az ára. Olcsó lett az ember és préda a nemzet. Sajnos, nekünk kellett elszenvedni mindezt. Bárcsak a jó Isten könyörülne rajtunk. Hallgatná meg Imánk, amit rebeg ajkunk. Ne sanyargatnák az ártatlan népet, Tanulnák meg egymást szeretni, becsülni, Még ha nem is tudják egymást megérteni. Látnák meg egymásban Isten szent törvényét. .Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat" — Ez volna a földön a legszebb parancsolat. Ha erre az alapra építenék a békét. Meglátnák a világ újjászületését... Szerzője: Magyar... 46 Deportálás Rejtelmes gépbúgás hallatszik távolból. Hurcolják a népet Taksonyfalváról. Hangos zokszó tör fel, búcsúzik a nép, Elviszik a magyart, mindenkit, aki ép. Nincs mentség számára, nincs más menekvés, Csak a fehér lap és súlyos betegség.