Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

a békeszerződésekre vonatkozóan. Azt hiszem, a napokban már nyilvánosságra fog Jönni. Itt nálunk senkinek rádiója nincs és újságot sem olvashatunk, mert magyar nincsen és a szlovákot pedig nem tudjuk olvasni. Ebből a szempontból is rettenetes a sorsunk, különösen, aki hozzá volt szokva, hogy napilapot olvasson. Ez a ml magyar sorsunk. Én már lassacskán eladogálok mindent, amit lehet, mert ha azt mondanák, hogy maradhatok, sem tudnék ittmaradni. Azt beszélik itt, hogy talán március 1 -ével megkezdik Magyarországba a kitelepítést. Bár belekerülnék! Ez volna még a legjobb, ha mindjárt 60 kilós csomaggal is kellene menni, mint a németeknek. Rettenetes árva lett a falu. Meghalt benne az élet a tisztességes emberek részére. Csak a hiénák lakmároznak Jóízűen. Volna még sok írnivalóm, de alig bíija az ember ezt is megtenni. Mindnyájukat őszinte szívből üdvözöljük, a szerencsés viszontlátásra. Csóka Nándor és családfa. 45 Felsőszellek búcsúzója I Hangos motorzúgás hallatszik messziről, Hurcolják a népet el Felsőszeliből. Hangos sírás között búcsúzkodik a nép, Elviszik a magyart, mindenkit, aki ép. Nincs mentség számára, se más segítség, Csak áttelepülő lap és súlyos betegség. Néhány bútoricáját autóra rakják, Itt hagyják a többit, földet, házat, marhát. Amit szorgos kézzel összekuporgattak, Ellenérték nélkül prédának otthagyják. Nem tehettünk másképp, hisz nem volt irgalom, A csendes falu népe körül volt kerítve Sűrű csatárlánccal, nem volt menedéke. Az úton, útfélen portyázó járőrök, 69