Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Van benne némi cifra virtus, kit ütni legjobban akarnak: maradni mindvégig magyarnak. De már nem birom, már elég volt, hiába ide-oda virtus, ha nem övez sohase mirtusz. S megrándul arca minden izma, és szózata dörögve harsog: „Remény nélkül, miben se bizva, de meg kell vívni ezt a harcot!" Pozsony, 1945. május 3 KÖVESDI LÁSZLÓ Tájkép csata után Koratavaszig csata volt itt, s a gazdag nyár sem födte be a harcok-ásta bús redöket, még nyitva a föld száz sebe. Döglött tankoknak bűze szállong s ágyúcső vük mint csonka csáp mereng, amott egy teherautó mereszti felpuífadt hasát. Körül a föld dohogva ásit, mert nem volt, ki művelje meg, a buja gaz között a hullák, melyeket nincs, ki eltemet. A nap véreset köp s leszédül: egy év előtt még szökkenő kalászt ért lágy búcsú-sugára, hol most csak fü van, s temető.