Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

hogy még nem hurcoltak el, igaz, hogy a Sanyit el akarták vinni, ó kapott „výmert", de csak egyedül. Vagyunk a faluban vagy hatan, akik nem kaptak „výmert", éspedig azért, mert van Magyarországra telepítési lapunk. Igaz, hogy háborús bűnös lap. A Simonyiék is kaptak «výmert", de óket az orvos felmentette, mivel a Mariska néni elég beteg. Simon már átment, nem bírta az idegeivel, ó át akar költözni teljesen. A Sanyi Jelenleg idehaza van, visszajött a vonatról. Elment Dunaszerdahelyre az autókkal, és amikor már ott felolvasták a névsort, azután meglógott. Azt mondja, ha már béresnek kell lennie, az lehet Magyarországon is. Hogy milyen szomorú helyzetben vagyunk, azt elmondani nem is lehet. Az idegeink már teljesen felmondják a szolgálatot. A lélek már csak hálni Jár belénk. így még talán egy faluval sem bántak el, mint velünk. A Juliskáékat már földönfutóvá tették, ók is ki voltak írva, de nem mentek el. És most itt vannak a faluban, de nem mehetnek be a házukba. És ők is át akarnak menni túlra. Nem tudnak mit csinálni. Szóval, az összes Jó gazdákat elvitték Csehországba a faluból. E héten a szomszéd faluból vitték el mind a jobb gazdákat. Gelében most is rengeteg csendőr tartózkodik, de nem tudja senki, hogy miért. Lehet, Róza néni, hogy én is az utolsó levelet írom Kislúcsról, mert a múlt héten már minket is összeírtak, akiknek kitelepítési papírjaik vannak, hogy mi célból, azt nem tudjuk. Bár a Jó Isten azt adná, hogy Magyarországra telepítenének, mint ahogy a papír mondja. Bármilyen lenne is a sorsunk, legalább már egy kis nyugalomhoz juthatnánk. Bizony, akiket elvittek, nagyon szomorú leveleket írnak a sorsukról. Mind cselédnek viszik óket. Van olyan is, aki még ma is a vagonból ír, 3-a óta nem fogadja el senki, mert nagy a családja. Ez a 20. század kultúrája? Hogy a Jó Isten még ilyet megenged csinálni az emberiséggel! A faluba már megérkeztek az új honfoglalók. Válogatnak a házakban, hol maradt több holmi és eMnnivaló. Azt látni, ami itt megy, maga is borzalom! Hogy megy prédára egyes emberek itthagyott mindene! Ezt még elgondolni sem mertem volna... Szóval, megvagyunk még és hogy meddig, azt nem tudjuk. Már akartunk írni, mert mi sem tudtuk, hogy mi van Róza néniékkel. A múltkor hallottuk, hogy püspökieket vittek el. De hogy nagyon sokan átmentek a Dunán. Mi van a T-ékkal Püspökin? Ha megkapja a Róza néni levelünket, írjanak meg mindent 68