Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

93 CSONTOS VILMOS Beneshez Miért haragszol rám, s mért vagyok Elítélt, és miért tagadsz meg engem, A magyart — aki itt nőtt —, s hagyod, Hogy menjen?! Sőt útját sepred: lépjen, fusson. Nem számit: célja, hogy merre vezet? Tovább élni, itt — az ősi Jusson — Nem lehet?! Vállamon bús évek nehezülnek, S ha távozom: nem bánja senki se? A fecskék is őszkor így repülnek Messzire. Elindulunk hát, kietlen őszbe. Új fészket rakni talán még tudunk. Vagy talaj talanul, s mindörökre Szétfutunk? Már keringünk csak a fészek körül, De a te arcod örömtől ragyog: örülsz, hogy kivágatnak tőből A magyarok. (1947) 44 Csóka Nándor levele a kislúcsl helyzetről Kislúcs, 1947. febr. 14-én Kedves Róza néni és Sógor! Levelük vétele után azonnal írok, melyben tudatom, hogy még éldegélünk a mi kis falunkban, a sors még idáig annyira kedvezett, 67