Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

holnapunk egén nincsenek csillagok. — Hazát cserélek! Hol az én hazám?! Mily törvény üt rajtunk ostobán? Szolgák legyünk?! Újra annak lenni?! Hej! Rabul nem lesz itt soha semmi! Pardubice, 1947 42 GYURCSÓ ISTVÁN Lóg a lábunk... Lóg a lábunk, lóg unottan, akaratlan. A talpfák fölött ülünk gyors vagonokban. Csak módjával beszélünk, megválogatva, keresve a szót, hogy: ugyan kl akarta. — Beneš úr akarta és Masaryk Jankó! — Nyílik, csukódik durván a vagonajtó. Cseh, morva földesúr várja érkezésünk; álhazafiaknak szolgál újra vérünk. Hajlongás, alázat újra, újra másnak! — Befütyültek, be, a fölszabadulásnak... Igazán így lenne? Nem, csak ók szeretnék! — Újra nekik, értük hulljon a verejték?! Nem! Már nem hullajtok! Pajtás, te se szórjad a veríték-gyöngyöt birtokos utódnak. Hintsük az erőnket új talajba vetve — ne ls menjünk tovább, gyere, ugorjunk le! Ugorjunk le, komám! Ni csak, itt van Prága. Itt van, itt harcol a kommunisták pártja... — Lassul Bínovnál, liheg, megáll a vonat, elindul, itt hagyva a konok bátrakat. Prága, 1947