Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Mily béke lehet az, amelynek szellemén növő ifjúság csak bitófákat lát ma? „Ne csodálkozzatok, ha erkölcsbe s Jogba vetett hit megrendül s a reakció nő!" Ezt írta most Vojta Beneš cseh lapokba, az elnök fivére, szoc. dem. képviselő. Pálcát tör a bosszú s a gyűlölet felett, sőt odáig megy, hogy imígy következtet: „az acsarkodás mélységbe ránt bennünket" s felismeri, hogy ez így tovább nem mehet. — Markáns szavak ezek s valódi békehang. ó, adja Isten, hogy többen kövessék őt! Szólaljon meg végre minél több Ilyen lant! Üdvözöljük Vojta Beneš képviselőt! Bratislava (Kecske uíca 33.), 1947. február 6. 38 Kovács Dezsöné levele Csehországból (Részlet) Kelt 1947. ü. 8-án Kedves Viki és Sógor! [...] A Mariska néniről is írd meg, hogy ott-e vannak, hogy ml lett azokkal, akik elbújtak, hisz igen sokan bújtak el, többnyire csak szegények jöttünk, a gazdagok csak kevesen jöttek, azok elbújtak, írd meg, hogy akik velünk Jöttek, ment-e vissza valaki, hogy lehet-e ott magyarnak lenni? Kxlves testvérem, nagyon szívesen visszamennénk, a Bözsi is csak haza, nincs olyan nap, hogy ne sima, hogy szívesen Járna a dohányba dolgozni, csak otthon lehetne még egyszer. Kérlek, Jáij el a templomba, hisz ott közel van, itt az is messze van, a faluban. Kérlek szépen, Jáij el, imádkozzál a Dezsőért is, hogy gyógyuljon meg minél előbb és hogy mehessünk még oda vissza, ahol annyi szép emlék maradt. 63