Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Sokat tudnék még írni, most zárom soraimat, maradok mindig hü testvéred Maris. Sokszor csókolnak a gyerekek is. 39 Tóth Károly levele Csehországból Keltn. 9. Kedves Mari néni és Miska bácsi! Nekünk az életben még nem volt Jó és ami most történt nálunk, azt még megmondani sem lehet, mert elvette tőlünk az Isten a legdrágábbat, ami nekünk volt, vigaszunk, szórakozásunk, szóval mindenünk. Pénteken tizenkét órakor éjjel elszállt a kis lelke, valahol talán megtalálja klsangyal testvéreit. Minekünk pedig nem marad más, mint az a borzasztó magány, az üres ház, és utána már más nem Jöhet, mint a teljes elcsüggedés. Mi már nem tudunk reménykedni, mert minket nagyon sújt Isten keze. Többet nem tudok Írni, mert türelem csak sírni, sírni és mindig sírni. Hétfőn fél egykor lesz a temetés a másik faluban, Slivnón. Az a bőrbetegség ment a belső szervezetre és azért volt olyan lázas. Imádkozzanak azért a kis ártatlanért. Isten velük. 40 GYURCSÓ ISTVÁN Köbölkúttól Jöttek... Köbölkúttól Jöttek a katonák. — A toronyóra éjjel hármat ütött, és a szőgyéni szerpentin út fölött riadtan vonítottak a kutyák. Harang kondult, veszély árnyékát ijedten hirdette a falu fölött: 64