Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

akarnak belemenni lakni. Hideg, vizes lukak, hiába tüzelni, mégis mindig fázunk. Nem is jó folytatni, tisztelendő úr, mert nagyon keserű lesz a szánk íze. Azért a remény kicsi szikrája még pislákol bennünk, hisszük azt hogy van Isten a fejünk felett és egyszer még nekünk is kiderül, mert ha nem, akkor itt minden magyar, ha testileg talán nem is, de lelkileg elveszett. Ezért segítsen nekünk imádkozni, tisztelendő úr, mert nagyon, de nagyon rá vagyunk szorulva. A Jó Isten áldása legyen velünk. Maradunk tisztelettel Jégh család. 37 MATYUGA CORNÉL Vojta Benes nyomán Távozz innen, Béke! Itt nincs mit keresned, itt nem ismerik el a felségjogodat. Itt csak úgy lesz helye a megbékélésnek, ha elviszik innen mind a magyarokat. Viszik is, mint látod, viszik Csehországba; Csallóköz vidéke szlovák kezekbe Jut. Ilyen békében él itt a magyarság ma. S mit Jósol majd ebből, ha jövendölni tud? Jóslatokba sem kell bocsátkozni annak. Aki látja e nép nagy szenvedéseit, S tán békeasztalnál is tisztában vannak, hogy az ilyen béke többet ront, mint segít. — A bosszú mindenkor hamis tanácsadó és végtelenségig semmi sem terjedhet. Eddig nem készült még olyan hadihajó, mely szétoszlathatná a vészfellegeket. Az engesztelódésnek forrása az erény, míg a bosszúvágynak izgága a szája. 62