Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

rajtunk, sorsüldözött embereken segíteni akar. Mert ml igazán az életnek mostohagyermekei vagyunk, eddig még csak a rosszból jutott ki, de abból bóven. Az első világháború szüleimet tette tönkre teljesen, a második pedig minket. Két évtized nehéz és szorgalmas munkájával elértük azt, hogy lett házunk, mindenünk, ha szegényesen is, de megelégedett, békés családi életet éltünk. Nem kértünk a jó Istentől mást, csak azt, hogy a ml gyermekeinknek könnyebb legyen az élet, mint nekünk volt És most hová jutottunk, főtisztelendő úr?! Hazátlan csavargóvá tettek bennünket, akibe belé is rúghatnak, ha úgy tetszik nekik. Kétféle ember van köztünk, az egyik csak a pillanatnak él, úgy gondolkodik, hogy dolgozni mindenütt kell, neki otthon se volt semmije, nincs mit visszasírni, de ha végignéz az ember rajtuk, csak sajnálni tudja őket. Nem tudja kiszámítani, hogy a fizetéséből mi Jut neki egy napra, ilyenek azt Írják haza, nekünk Jó itt Odaadtam egy asszonynak tisztelendő úr levelét, olvassa el. nagyon szép, visszaadja, hogy ő nem tud írni, olvasni, látja, ilyeneknek Jó itt. De mi, akik hagytunk ott sok mindent, meleg otthont nekünk kétszeresen fáj, ami most Itt történik. Szakadatlanul jönnek a transzportvonatok. Izsap, Ekecs, Deáki, Nagymegyer, Farkasd, Gúta, mindannyi elkeseredett ember, síró, fázó gyerek. Meddig fogja túrni ezt a Jó Isten?! Ki a felelős ezért a rettenetes népvándorlásért? Nyomor nyomorra halmozódik. Ki van írva egy családos embernek 1075 korona havi fizetés, a nőtlen embernek 916 Kčs. Ha öten vannak a családban, az élelmiszer, amit kapunk, az kitesz 1700 Kčs-t Most hogyan jut ebből ruhára, cipőre, ezt ml nem tudjuk kiszámítani, vagy ha az a családfenntartó megbetegszik, az a kevés pénz is elesik. Mi Jöhet ezután? Csak a teljes elszegényedés, a nyomor. Ezek után még akad olyan, aki azt mondja, hogy itt nagyon Jó? És még valami. Itt nincs minden faluban templom, de hogyha van is, a pap nem tud a mi nyelvünkön, mi ha meg is tanulunk beszélni, úgy sohasem fogunk tudni, hogy az ő nyelvükön meg tudjunk gyónni. A kisgyerekek, akik már itt fognak iskolába járni, azoknak már jobb lesz, mint nekünk, mert itt kötelező az iskola, de még a polgári iskola is. 12 kislány, ugyanannyi fiú van ebben a faluban és gyönyörű iskolájuk van. Ezzel szemben a munkáslakások olyanok, hogy többen nem is 61