Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

10 KÖVESDI LÁSZLÓ Szonett az igazságról Eddig tagadtam s mondtam: egy igazság van: az, hogy nincs, s bolond ki benne hisz — hogy szavaim a Jámbort megríkassák — hazug a vágy, a víz s a felleg is. De most, hogy érzem rettentő hiányát, s az aljasság és árulás az úr, midón a hullát siijából kihányják: mit mondjak önmagamnak válaszul? Zokogva vallom immár, ámde későn, most, hogy sehol nincs, létét érzem én, mivel megölték, sorsunk szenvedés lön, s feltámadásra nincs szilárd remény. Mert isten volt, kit sohasem imádtam, s letűnt ma egy istentelen világban. Pozsony, 1945. április 2 KÖVESDI LÁSZLÓ Ady halotti maszkja előtt Te drága, régi, bús magyar fej, huszonhat év után idézlek rideg szitáján ennyi vésznek. Erős ajkad, mit Léda csókolt, miért néma? Miért nem ráng az orcád? Testben, lélekben rom az ország. Kelet fia Nyugatra néztél — ám én, hazátlan, merre nézzek? Mindenfelől Jönnek ütések. 5