Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

10 Levél Csehországból Kelt hó 25. Kedves Gizi néném és Józsi bátyám és Józsikám! A levelem érkeztével sok szerencsét és Jó egészséget kívánunk. Mi, hála a Jó Istennek, valahogy csak megvagyunk a nagy gyötrelem után, azt hittük, hogy ki se lehet bírni azt a nagy fájdalmat, és muszáj volt. Azt hittem, hogy a szívem megreped, mikor a faluból kihoztak. A Géza azt mondta, anyám, ugorjunk a vonat alá, de mink azt terveztük, hogy elvágjuk az ereinket, de nem tudtuk, mert a Gézáét egyikünk sem akarta elvágni, és így szenvedünk tovább. Kedves Gizi néni, szerencsésen megérkeztünk pénteken Havlíčkův Brodra Csehország, éppen úgy veszekedtek rajtunk, mint a vásáron a teheneken. A szerződésen 1 évre vagyunk eladva. Együtt vagyunk a Kurdi Jánosékkal. A Fehérék is itt vannak pár méterre. Már vasárnap együtt voltunk. Naponta kapok 1 1 tejet, a többit még nem tudjuk, a biztatás megvan, hát majdcsak az Isten megsegít. Az emberek már hétfőn munkában vannak, a fákat kötözik, a János lovaknál van. Én meg idehaza búslakodok a Gézával, nem tudunk belenyugodni a helyzetbe, a Géza sír, hogy nem lesz még karácsony sem, milyen jó volna otthon. Itt más újság nincs, Isten velük. Csókoljuk Juliék. 34 Rigó János levele Morvaországból Dicsértessék az Úrjézus Krisztus! Ezen pár sor írásom a legjobb egészségben találja magukat, a nagyságos esperes úrt a káplán úrral együtt, ami nekünk is megvan. Az utazásunk kicsit nehéz volt a vonatban, de hálát adunk a Jó Istennek, mégis szerencsésen megérkeztünk Nagyon el voltunk keseredve, mikor utaztunk, de mégis a Jó Isten jó katolikus faluba vezérelt. Nagyon Jó katolikus népek laknak itt Mikor odaérkeztünk, nagyon sírtak, mikor elmeséztük nekik. 58