Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

hogy nálunk hogyan bánnak a népekkel. De ók ls megörültek annak, hogy mink este odaérkeztünk. Mindjárt kérdeztük, hogy van-e templom. Rossz dolgunk nincs, enni kapunk eleget, csakhogy mégis a hazavágy bánt bennünket. Püspökiről a Pecsuk van velünk egy faluban. Más senki. A többi ki itt, ki ott. Egyjárásban vagyunk Moravában. Más újságot nem írhatok. Mégegyszer tisztelem a nagyságos úrt, a káplán urat és Horváth tanító urat is. Tisztelettel maradok Rigó János Szunyogdi. Az, aki a nagyságos úrnál volt gyerekkorában. U.i.: Itt, ahol vagyunk, mind azt mondják, hogy mink önként mentünk. Én azonban a nyelvükön megmagyaráztam, hogy nádunk ez hogy megy és akkor nagyon csodálkoztak rajta. 35 Rigó János levele Morvaországból Kelt lapom 1947. II. 25. Dicsértessék az Űr Jézus Krisztus! Tisztelt Káplán úr! Tudatom magával, hogy a levelet megkaptam, amelynek nagyon megörültem, de nemcsak én, hanem akik a közeli faluban vannak, azoknak is átadtam, hogy olvassák el. Nagyon sírtunk mindnyájan, de van is mért sírnunk, mert ha el is mentünk a templomba a szentmisét hallgatni, nem a mi nyelvünkön hallgathattuk, de mégis könnyebben érezhettük magunkat, mert mégis az Isten házában voltunk és ott kértük azt a jó Istent, hogy segítsen rajtunk. De most nálunk is nagy szomorúság érte a falut, mert vasárnap, 23-án leégett a templomunk. Reggel még volt klsmlse, fél tizenkettőkor kigyulladt a kóruson a villany által, az oltárt azt megmentették, a többi képeket is, pedig nagyon szomorú. Nagyon közel bent volt a faluban a nagy anyatemplom, olyan, mint a mienk, 4 faluból jártak abba a templomba. Egy csoda ls történt. Ott volt a kórus mellett egy kis kápolna és ott benne volt egy Jézus 69