Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

lehet, aki a maga fészkében van, Bandikám, kisfiam, hát te, hogy érzed magad, már tudom, nagy vagy, Jársz-e iskolába, nincsen-e valami bajod, fogadjál szót apukádnak meg anyukádnak, jó legyél, rossz gyerek ne legyél, Ibikém, hát te, kislányom, hogy vagy te. Jársz-e iskolába, ha jársz, csak tanuljál, legyél szorgalmas kislány, te ls fogadjál szót a szüleidnek, levelem zártával tisztelünk és csókolunk mindnyájan mindnyájatokat, Isten veletek, velem is, Annus nénétek írta, választ várok rögtön, pá, pá, itt is blokkszer van mindenre, élelemre, ruhára, nincsen itt se mézzel folyó ország, sok szerencsét kívánok a nagy messzeségből. 32 Szőke István levele barátjához (Részlet) Szigetvár, 1947. J an 23 [...] A gyárban ma azt regélték a farkasdi fiúk, hogy tegnap Negyedre került a sor. Talán te is otthon vagy s végignézed a magyar falu drámáját. Tudom, hogy iszonyatos élmény és talán tanulság is, egyben jövendő cselekedeteid ösztönzöje ez a látvány. Gondolatban én is veled ácsorgok valamelyik negyed! utcasarkon vagy a függöny mögött és zokogok és ökölbe szorítom a kezem. Hát sohasem lesz vége az ármánykodásnak, a gonoszságnak? Mit akar a történelem, ez a mindig utólag magyarázkodó lelkiismeretlen élvhajhász? Változni? Lehet, hogy végleg megúnta a régi tiszteletreméltó ideáljait? Lehet, hogy Európa már csak egy poros antikvárium, amely semmi pozitív értéket sem jelent a holnapok fia előtt? Tényleg leáldozott kultúránk napja s kezdődik valami egészen új, sohasemvolt hajnal? Vagy hátha csak Isten próbálja ki újólag az embert ezekkel a sátáni kísértésekkel? Akárhogy s mint, nem nyugodhatunk bele a történtekbe. Akárhányszor elernyeszthet a kétkedés, mindig talpra kell állnunk s készülni a küzdelemre, melyben a ml felelőségünk a legnagyobb. A bukás nem riaszt meg. Ml nem lutrizunk, mint a vak optimizmus szerencselovagjai, hanem a bukás előérzetével is tartjuk a frontot, amíg egy csepp lélek van bennünk. Mert bár tudjuk, hogy .pravda 56