Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Most tudjuk már, ml a különbség, Mikor az élet csak bánat s keserűség. Volt is a népnek nagyon jó dolga. Rosszabbra már soha nem gondolva. Panasz volt akkor ls mindenki szájában, Mert nem tudta, mi baja. jó dolgában. De ezt az Isten soká nem nézhette, Hogy a népnek panaszkodni van kedve. El is vette töle ezt a jó dolgát. Legyen ok rá, hogy mondhassa panaszát. 1947. év 30 DUBA LAJOS Drága szülőföldem Sajnálom a Garam mentét itthagyni, Félek még csak arra is rágondolni. Garam menti gyönyörüszép rónaság, Volt is itt eddig mindenkinek boldogság. Most a szívem nem tud belenyugodni, Hogy is lehet, hogy innen el kell menni. Sok keserű szív majdnem meghasad, Ha a szülőfalujától elmarad. Nem is tudjuk ml ezt soha feledni, Bárhol leszünk, érte fogunk könnyezni. Garam menti gyönyörüszép rónaság, Szlvünk-lelkünk ide mindég visszavágy. 54