Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

Szeretném leírni népek szenvedését. Hogy hogyan tölti mindenki életét. Mintha mindenütt földrengés volna, Sokaknak nem lesz szerető otthona. De nem tudja senki, kinek mit vétett, A szorgalmáért ilyen életet érdemelt. Ha éreznénk, hogy bűnösök volnánk, A sorsunkba jobban belenyugodnánk. De így sok ártatlan embernek Fájdalomtól reszketve könnyei peregnek. Nincs most szeretet sokaknak szivében, Az ilyen csak örül más szenvedésében. Sok testvért és rokont hány a sors szerteszét. Majdnem őrületbe viszi soknak az életét Leírni nem lehet tengernyi szenvedést. Csak összetört szívvel vámi a veszélyt. Testben-lélekben megfáradva várjuk. Sorsunk jobbra fordulását Istenünkre bízzuk. 1947. év január 12. 29 DUBA LAJOS Béke utáni vágy Negyvenhét a szenvedések éve, Amely a népet szerteszéjjel tépte. Nem tudta, mi lesz máról holnapra, így volt sok álmatlan éjszaka. Régi békevilág, hová is lettél, Igaz, hogy akkor senkinek sem tetszettél. 53