Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

10 Dicsko igazgató tanító levele az előbbi tanfelügyelőhöz Éberhard, 1947. III. 7. Kedves Tanfelügyelő úr! Hortoványi Jolán holt-, illetve életbenléti ügyében nagyon Jó előérzete volt, miután Jolán nénink még f.é. január hóban meghalt, amit az utolsó levelemben elfelejtettem megírni. A házbeliek Jan. hó 26-ról 27-re virradó reggel, amikor a reggelit bevitték neki, félig ülve, halva találták az ágyban, tehát nem is tudjuk, hogy éjfél előtt, avagy a reggeli órákban halt-e meg. Kedden, 28-án d.u. temettük el az éberhardi sírkertben; Ridl István, Méri Sándor, a kántor, Varsányi, édesatyám és én voltunk a kartársak közül Jelen. Tanítói szerénységben halt el, ilyen volt a végső útja is, de megható, az éneklő kántor szavai megrázóan szépek... Mezei Pálné, szül. Kovács Bertánál lakott Éberhardon. Mezeiné temettette el, 6 gondoskodott mindenről, s ezzel szemben Jolán néni minden ingósága tulajdonába került. Hogy mi volt az, nem tudom, senki sem tudja... Rokonai, illetve testvérei nincsenek, de valami távolabbi rokonai vannak, ahogy halljuk. Esperes urat már kértem, hogy érdeklődjék a rokonok iránt. Resch Leontina, Bratislava. Zriňského 7/b és Mihalovics Anikó, Brat. Ternčianská 20. II. em. alatt lakó kartársnők, akik őt közelebbről ismerik, talán fognak valamit tudni. Amint az utak Javulnak, tiszteletemet fogom tenni, s talán akkorra fönti tárgyban fogok tudni valamit... Szíves üdvözlettel: Dicsko. 27 Levél Gömörböl Szalatnai Rezsőhöz Kedves Barátom! A napokban küldöttem neked L. útján üzenetet, bizonyára átadta neked. Ebből mindent láthatsz. Sajnos, azóta is itt dúl körülöt50