Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

tünk a vihar. Idegtépő napokat éltem át, látni véreim, barátaim, egykori osztályharcos magyar proletároknak elhurcolását, és nem tudni segíteni, vagy csak dugva, titokban, éceszeket adva, vesztegetni: embertelen érzés. Hideg borsódzik a hátamon, mikor a csendes gömöri estékbe belebúgnak a nagy UNRRA-autók bömbölései: viszik az embereket — mondjuk ilyenkor. Tapogatunk segítség után, de sehol semmi. Rémhírek keringenek: irtják az iparosokat, elviszik a magyar tanítókat, koncentrálják a fehércéduláisokat stb. Nyugtatunk, de mit tehetünk mást, mint okosan várunk és feszülten figyelünk. Gyerekeink titokban Járnak a magyar paphoz tanulni, falvainkban eg y á 1

1 a 1 á n nincs Iskola: Gesztete, Gömörpéterfala, Sóreg, Óbást, Egyháizasbást, Vec se kló, Tajti stb. — három év óta tanító nélkül vannak, 9 éves gyermekek, és nem tudnak sem írni, sem olvasni, mert még ha akarnának, sem tanulhatnának. A kinevezett szlovák tanítók ugyan megjelennek állomáshelyükön, de látva a magyar környezetet, mety bizony bizalmatlan, néha ellenséges is, otthagyjáik helyüket és sohasem jönnek többet vissza. D arnyán egy öreg magyar parasztember tanítja betűvetésre a kis magyarokat. Most már én is gondolkodom, hogy önkéntesen váillalok egy falut és hetenként kétszer le fogok Járni tanítani. A régi magyar tanítók vagy kiszökdöstek, vagy oda vannak fogsáigban (a régi rezsim dicsőségére, mindig ezek a kisemberek dolgoztak, véreztek, szenvedtek). Csudál kozom azon, hogy minderről a magyar rádió nem szól (no ugyan másról sem beszél), mert nemcsak az a fontos, hogy csak szlovák iskola van a magyar vidéken, de egy általános civilizációs szempontot tekintve hallatlan dolog MA, hogy falvak légiói vannak minden néven vagy nyelven nevezendő tanítás nélkül, és emberek ezrei nőnek fel, mint analfabéták. Látogatom gyakran öreg, nyomorgó nyugdíjasaimat, kikbe hetenként egyszer kell lelket önteni, hogy kibírják. Szalonnát és más ételfélét hordok nekik, apám targoncán fát, mert a szó legszorosabb értelmében éhen döglenek és megfagynak. Csak egy példa: Ráczhalmy Károly MÁV mozdonyvezető, 82 éves, vagyontalan, 3 éve egy krajcárt sem kap, pedig régi szocialista, a Károlyi-kormámy alatt a feledi szoc. dem. párt elnöke volt, utóbbi években már alig tud mozogni, és ha a falu nem tartaná, ha nem támogatnánk 76 éves feleségével, a felszabadító háború 51