Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

évemet járom és erősen lefelé hajlik már az életvonalam, a sok koplalás pedig csak sietteti a véget. Ha valami még kellene a kérvény mellé, kérem, szóljon Zs.-nak, majd ó ír. De ne méltóztassék haragudni, ha arra kérem, a bélyegek árát Jegyezze föl, mert megtérítem. Ebben az őrülten drága világban minden fillérre kell vigyázni és tf. úr úgyis oly Jó, annyi szeretettel kezeli ügyemet, hogy azt csak az Isten fizetheti vissza, én csak könnyes szemekkel mondhatom: köszönöm, s a szó oly keveset mond abból, amit érzek. A nagyságos asszony kezét csókolom, a tf. úrnak maradtam mély tisztelettel ezen és a más világon is mindörökké hálás, alázatos szolgája: Hortoványi Jolán. Megkezdett levelemet nem tudtam postára vinni, mert a betegség ágyba döntött. Újra köszönöm biztató, drága soralt... Bizony küldhetnének néhány ezer Kč-t előlegként, legalább fát vehetnék fűtésre és orvost hívhatnék, de így nem lehet, a fuvar maga 240 Kč egy útért. Legyengülve, támaszkodva tapogok a szobámban az egyedüllét égető kőszikláján, mert még egy pohár meleg tejet sem kapok. A „potvrdenie'-t, amelyet adni méltóztatott, lemásolva, hitelesítve kérem vissza, mert félő, hogy engemet is elvisznek a következő kitelepítésnél. Szörnyű itt a helyzetem! Kéretem Zs-t, küldjön bruttó súlyban 4 kg almát és 1 kg narancsot postán. Nem tudok enni és a gyümölcs Jót tesz a szívemnek, itt meg nem kapni. Nem kell neki vesződnie, a kereskedő, kinél rendeli, majd elküldi, és előre is hálásan köszönöm ezt a nagy szívességet. Itt a szó szoros értelmében éhezem, egy kis töpörtyün, kétszersültön nyomorgok, nem csoda, ha leromlott az egész testem. Kérem, ne nehezteljen ezért a kínos írásért, de igen nyomorultan érzem magamat, nem telik különb. Újra köszönöm soha eléggé meg nem hálálható Jóságát. Tf. úr nélkül már régen a sírban lennék. Méty tisztelettel hálás, alázatos szolgálója: HJ. 49